
A folyókat és a tőzeglápokat vissza lehet adni a természetnek, méghozzá nemcsak egyes szakaszokon, hanem nagy léptékben. Az európai MERLIN projekt 18 helyszínen próbálta ki ezt, a németországi Emscher folyótól a finnországi lecsapolt tőzeglápokig. A legérdekesebb megállapítás azonban nem a kotrógépekről és a műszaki tervekről szól, hanem az emberekről: a siker gyakrabban múlik azon, hogyan működnek együtt a hatóságok, a cégek, a szervezetek és a különböző területek kutatói. A végén pedig te is kipróbálhatod, hogyan állnál helyt egy ilyen csapatban.
A biodiverzitás csökkenése, az éghajlatváltozás és a vízbiztonsági gondok általában külön fiókba kerülnek. Az uniós finanszírozású MERLIN projekt csapata úgy döntött, kiderítik, kezelhetők-e egyszerre. Az ötletet könnyű volt leírni, megvalósítani annál nehezebb: az édesvízi ökoszisztémákat, vagyis a folyókat, a vizes élőhelyeket és a tőzeglápokat nagy léptékben természetes állapotba állítani vissza.
A projekt több mint négy évig tartott, teljes költsége meghaladta a 22 millió eurót, amelynek a nagy részét az EU fedezte. Koordinátora Sebastian Birk volt a németországi Duisburg–Essen Egyetemről.
A MERLIN 47 partnert fogott össze. Közösen valósították meg és értékelték a helyreállítási beavatkozásokat Európa különböző részein, 18 bemutató helyszínen. Már maga a csapat összetétele is érdekes volt, mert nem csak természettudósokból állt. Részt vettek benne:
Ehhez jött még az együttműködés gyakorlati szakemberekkel, hatóságokkal, civil szervezetekkel és vállalkozásokkal. A koordinátor hangsúlyozza, hogy éppen ez a kombináció volt a kulcs. „A tudományos szakértelem és a helyreállítást tervezők és megvalósítók gyakorlati tapasztalatának összekapcsolása lehetővé tette a MERLIN számára, hogy olyan megoldásokat dolgozzon ki, amelyek tudományosan megalapozottak, a valós tapasztalatokra épülnek, és közvetlenül hasznosak a szakpolitika és a gyakorlat számára” – mondja Sebastian Birk.
Az egyik példa a német Emscher folyó. Egyes szakaszait működő ökoszisztémává alakították. A hatások egyszerre több helyen is megmutatkoznak: csökkent az árvízveszély, javult a vízminőség, a helyi lakosok pedig jobb életminőséget kaptak. Jó bizonyíték arra, hogy a természet és az emberek érdekei nem feltétlenül állnak szemben egymással.
A finnországi Komppasuón folyó munka egészen másképp nézett ki. Itt a lecsapolt tőzeglápokra összpontosítottak, ahol visszaállították a természetes vízszintet. Ennek eredményeként a lápi élőhelyek regenerálódni kezdtek, a biodiverzitás pedig nőtt. Van éghajlati vonatkozása is: a leromlott tőzegtalajok üvegházhatású gázokat bocsátanak ki, a vízzel való újratelítés pedig segített csökkenteni ezeket a kibocsátásokat.
A kutatók nem elégedtek meg a természet megfigyelésével. Nyomon követték a biodiverzitást, az ökoszisztémák működését és az általuk nyújtott szolgáltatásokat, ugyanakkor gazdasági, szakpolitikai és kormányzási elemzéseket is végeztek. „Ez az integrált megközelítés lehetővé tette, hogy a MERLIN ne csak azt értékelje, működik-e a helyreállítás ökológiai szempontból, hanem azt is, hogyan lehet hatékonyan megvalósítani, fenntarthatóan finanszírozni és egész Európában kiterjeszteni” – magyarázza a koordinátor.
Az ökoszisztémák helyreállítása pénzbe kerül, ezért a csapat a finanszírozás sokszínűbbé tételének módjait kereste. Megvizsgálták az azonnal alkalmazható eszközöket: a zöld kötvényeket, a vegyes finanszírozást és az ökoszisztéma-szolgáltatásokért járó kifizetéseket.
A projekt létrehozta a Zero Risk Nature Acceleration Programme-ot is. Ez egy-egy vállalkozáshoz igazított mentorálást, segítséget az üzleti modell kialakításához és együttműködést kínál finanszírozási szakértőkkel. A cél, hogy a helyreállítási ötleteket befektetésre késszé tegyék. A csapat azt is meghatározta, milyen feltételeknek kell teljesülniük a befektetők bevonzásához. Ugyanakkor elismeri, hogy a magántőke ezen a területen még kezdeti szakaszban van: ígéretes, de egyelőre kevéssé kitaposott ösvény.
Összesen 42 édesvízi ökoszisztéma-helyreállítási beavatkozást hajtottak végre Európa-szerte. A legfontosabb megállapítás meglepő lehet: a helyreállítás sikere kevésbé a műszaki tervezéstől, inkább a kormányzási környezettől függ, vagyis attól, hogy ki hozza a döntéseket, és hogyan dolgoznak együtt. „Ez megerősítette, mennyire fontos, hogy az ökoszisztéma-helyreállítást ne pusztán környezetvédelmi beavatkozásnak tekintsük, hanem hosszú távú társadalmi vállalkozásnak, amely ágazatokon és tudományágakon átívelő együttműködést igényel” – jegyzi meg Birk.
A MERLIN eredményei bekerültek az uniós természethelyreállítási rendelet körüli vitába is. A projekt bizonyítékokon alapuló iránymutatást adott, amelynek célja, hogy az ilyen megoldások szélesebb körben valósulhassanak meg.
A MERLIN megmutatta, hogy a folyók és a tőzeglápok természetének visszaadása egyszerre használ a vadvilágnak, az éghajlatnak és a helyi lakosoknak. „A MERLIN megmutatta, hogy a nagy léptékű helyreállítás megvalósítható és hasznos is, ugyanakkor rámutatott a kormányzási, finanszírozási és megvalósítási kihívásokra, amelyekkel még foglalkozni kell. Ebben az értelemben a projekt fontos alapokat fektetett le az édesvízi helyreállítás következő generációja számára egész Európában” – zárja Sebastian Birk. A tanulság a jövő szakemberei számára egyértelmű: a műszaki tudás önmagában nem elég, ugyanilyen szükséges az a képesség, hogy teljesen más területekről érkező emberekkel tudjunk együtt dolgozni.
5 kérdés · egy perc